Kapcsolódás, biztonság és kölcsönös jóllét.

Miről szól a téma?

Az állatokkal kialakított kapcsolat sok ember számára nyugalmat, örömet, biztonságérzetet és kiszámítható napi rutint adhat. Egy társállat jelenléte oldhatja a magány érzését, közös beszédtémát teremthet, mozgásra ösztönözhet, és segíthet abban, hogy a gyermekek könnyebben fejezzék ki gondoskodásukat. Az állatok megfigyelése közben fejlődhet a türelem, az empátia és a nonverbális jelzések felismerése is.

A kedvező hatás azonban nem automatikus, és nem mindenkinél egyforma. Van, aki fél egy adott állattól, allergiás, rossz élményt őriz, vagy egyszerűen nem szeretne vele kapcsolatba kerülni. Az állat sem eszköz: saját szükségletei, határai és döntési lehetőségei vannak. A jó kapcsolat alapja ezért a kölcsönösség. Csak az az együttlét lehet valóban támogató, amelyben az ember és az állat biztonsága, nyugalma és jólléte egyaránt érvényesül.

Az állatasszisztált foglalkozások és terápiák felkészült szakembereket, tudatos célokat, megfelelően kiválasztott állatot és szigorú állatjólléti feltételeket igényelnek. A Témahét programjaihoz nincs szükség élő állat bevonására: történetekkel, képekkel, megfigyelési feladatokkal és szerepjátékokkal is érzékenyen feldolgozható a kapcsolódás témája.

Mit szeretnénk átadni a gyermekeknek?

• Az állatokkal való kapcsolat örömforrás lehet, de a gondoskodás felelősséggel jár.

• A simogatás nem jár automatikusan: előbb a gazdától kell engedélyt kérni, majd az állat jelzéseit is figyelembe kell venni.

• A közeledés, az elfordulás, a megmerevedés, az elbújás vagy a távolodás mind fontos jelzés lehet. Az állati testbeszédet mindig az adott faj sajátosságai szerint kell értelmezni.

• Egy állatnak joga van pihenni, elvonulni és megszakítani a kapcsolatot.

• Segítséget kérni természetes. Komoly vagy tartós lelki nehézség esetén megbízható felnőtthöz és szakemberhez kell fordulni.