Miről szól a téma?

Az élőhelyek pusztulása, az illegális állatkereskedelem, a környezetszennyezés és az éghajlat változása egyre több fajt sodor veszélybe. Egy korszerű, magas szakmai és állatjólléti követelmények szerint működő állatkert ennek a természetvédelmi hálózatnak lehet az egyik szereplője.

Az in situ természetvédelem a fajokat saját élőhelyükön óvja, például élőhely-helyreállítással, őrzéssel vagy az ember–állat konfliktusok csökkentésével. Az ex situ természetvédelem az eredeti élőhelyen kívül végzett munkát jelenti, például összehangolt tenyészprogramot, genetikai állománymegőrzést vagy mentett egyedek szakszerű ellátását. A két megközelítés akkor erősíti egymást, ha világos természetvédelmi célhoz, tudományos programhoz és hosszú távú együttműködéshez kapcsolódik.

A felelősen működő állatkertek részt vehetnek veszélyeztetett fajok összehangolt állománykezelésében, mentett állatok rehabilitációjában, kutatásban, természetvédelmi oktatásban és a vadon élő populációkat segítő terepi programok támogatásában. Ugyanakkor az „állatkert” elnevezés önmagában nem garancia minderre. A téma fontos része a kritikus gondolkodás: a gyermekek tanulják meg megvizsgálni, milyen bizonyítékok támasztják alá egy intézmény természetvédelmi állításait, és hogyan gondoskodik a rábízott állatok jóllétéről.

Mit szeretnénk átadni a gyermekeknek?

• A fajmentés több mint egyes állatok megóvása: az élőhely, a genetikai változatosság és a vadon élő állomány jövője is számít.

• A tenyésztés önmagában még nem természetvédelem; világos célra, szakmai együttműködésre és hosszú távú tervre van szükség.

• Fontos a fajnak megfelelő környezet, a mozgás, az elfoglaltság, a társas szükségletek, az elvonulás és a választás lehetősége is.

• Egy bemutató akkor értékes, ha pontos ismeretet ad, tiszteletet ébreszt, és valós cselekvési lehetőséget mutat.

• A leghatékonyabb fajvédelem legtöbbször a természetes élőhely megőrzésével kezdődik.